A Montessori pedagógia megteremtője, Maria Montessori, ő volt az első olasz orvosnő. Diplomája megszerzése után egy római klinikán dolgozott. Itt kezdett el érdeklődni a gyermekek képességeinek fejlesztése iránt. Erre speciális technikákat és eszközöket hozott létre. Ez volt a kezdő lépés módszere kidolgozásához, ami a későbbiekben, mint Montessori-módszer terjedt el az egész világon. Maria Montessori tanulmányait tovább folytatta a filozófia és a pszichológia területein, hogy még jobban megértse a gyermekek gondolkodását.
Maria Montessori első intézménye több mint 100 éve nyílt meg Casa dei Bambini néven Rómában. Három-négy éven belül terjedt el Nyugat-Európában és röviddel utána az Egyesült Államokban. Néhány évtized múltán valamennyi kontinensen meghonosodott. A diktatúrákban mindenütt üldözték és mindig szívesen fogadták azokban az országokban, ahol az emberi értékeket, a humanizmust, a demokráciát, a gyermek megbecsülését és a békére törekvést fontosnak tartották.
Montessori pedagógiai rendszere rövidebb visszaeső szakasz után a 80-as évek óta reneszánszát éli szerte a világon. Ez azzal magyarázható, hogy korunkban a tudományok gyors fejlődése miatt nem a tudás mennyiségére kell a nevelésnek törekednie, hanem a személyiség formálására, a képességek fejlesztésére, mert ez alapozza meg a konvertibilis tudást. A Montessori-módszer a mai napig sikeresen működik a világ legkülönbözőbb pontjain Távol-kelettől Amerikáig, köszönhetően annak, hogy míg az alapok szinte töretlenül fennmaradtak, mindig sikeresen tudott alkalmazkodni egy adott ország szokásaihoz és kultúrájához.
A Montessori pedagógia választ ad arra a kihívásra, hogy korunkban a tudományok gyors fejlődése miatt nem a tudás mennyiségére kell a nevelésnek törekednie, hanem személyiség formálásra, a képességek fejlesztésére, mert ez alapozza meg a konvertibilis tudást. A nevelés legfontosabb célja, hogy a gyermekek függetlenek és önállóak legyenek. Aki nem független az szabad sem lehet. A gyermek a legjobban fejlődik, ha ő maga tapasztalja meg és végzi el mindennapi feladatait. A Montessori intézményben nevelkedő gyerekek megtanulnak önálló döntéseket hozni, segítséget adni és elfogadni. Az idősebbek segítenek a fiatalabbaknak, a fiatalabbak pedig megtanulják ezt a segítséget elfogadni.
Maria Montessori pedagógiájának legjellemzőbb gondolata: „Segíts nekem, hogy magam csinálhassam!”
Montessori pedagógiai rendszere alkalmazható a nevelés minden szintjén: bölcsődében, általános és középiskolában és egyetemen is.
Montessori pedagógiai rendszere alkalmazható a nevelés minden szintjén: bölcsődében, általános és középiskolában és egyetemen is.
A Montessori módszer a gyermekek teljes személyiségének elfogadásán alapuló, a gyermekek természetes érdeklődésére és önálló kutatásaira építő, személyközpontú nevelő-oktató módszer, amelyhez speciális eszközrendszer segíti a fejlődést.
A Montessori intézményekben speciális taneszközöket, úgynevezett Montessori- eszközöket használnak. Ezek az eszközök a gyermekek számára játékok, melyek észrevétlenül fejlesztik készségeiket és képességeiket. Ezeknek az eszközöknek a fejlesztését maga Maria Montessori kezdte el. Minden eszköz tudományos alapossággal átgondolt és precíz munka végeredménye. Ezek az eszközök képezik a mai Montessori- eszközkészlet alapját. Természetesen napjainkban is találnak ki új eszközöket, melyek fejlesztésében hosszú évek pedagógiai és pszichológai munkája fekszik. Mielőtt egy fejlesztőeszközt az intézményekben használnak szigorúan tesztelik. Ezeket az eszközöket nem az óvónő használja szemléltető eszközként, hanem a gyermekek dolgoznak velük miközben újabb ismereteket sajátítanak el.
A csoportokban vegyes korú gyermekek alkotnak egy közösséget. Ez a szervezeti forma segíti a fiatalabbak és idősebbek közötti együttműködést, fejleszti a szociális képességeket.
A Montessori pedagógus minden gyerekkel külön foglalkozik, ismeri egyéniségüket és képességeiket, segít a saját tempójukban fejlődni. Ápolja tehetségüket, és érdeklődésének megfelelő információkkal látja el őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése